Ez az érdekes, ehető gyógynövény egyre inkább belopja magát a konyhákba, hiszen ízletes főzelék, leves készíthető belőle, gyógyhatása sem elhanyagolandó, ráadásul vidékünkön is bőven megterem.

A medvehagyma, népies nevén poszhagyma, sásihagyma vagy vadfokhagyma, a liliomfélék családjába tartozó évelő gyógy- és fűszernövény, amit ligetekben és erdőkben április-május időszakában gyűjthetünk.
Levelei leginkább a gyöngyvirágéra hasonlítanak. Akik szeretik az újhagymát és a fokhagymát, a medvehagymát is egészen biztosan kedvelni fogják. Nevét a néphit szerint onnan kapta, hogy tavasszal a medvék is előszeretettel falatozzák, vérük és bélrendszerük tisztítására.  Gyógyászati célokra a növény leveleit és tojás alakú hagymáit egyaránt felhasználják. Illata és enyhén sós íze leginkább a fokhagymára emlékeztet. Mivel éppen a tavasz időszakában vagyunk, kár lenne jótékony hatásait és hasznát nem kihasználni.

Gyógyhatásai
A tavaszi tisztítókúra és méregtelenítés elsõ számú elõsegítõje, vértisztító hatású, bõrproblémák orvoslója. Jótékony hatással van a gyomorra és a bélrendszerre, hajtja a bélférgeket. Magas C-vitamintartalommal rendelkezik, immunrendszer-erõsítõ, növeli az étvágyat és a szervezet ellenálló-képességét a különbözõ betegségekkel szemben. Hatóanyagainak köszönthetõen csökkenti a koleszterinszintet, és meggátolja a trombózis kialakulását. Javítja a memóriát, köhögéscsillapító, véralvadásgátló, de álmatlanság ellen is kitûnõ. Reumatikus bántalmak kezelésére is ajánlott, fogyasztásával megelõzhetõk a felsõ légúti megbetegedések is.

Felhasználási módja
A kipréselt medvehagyma levét adhatjuk joghurthoz, kefirhez, de teához vagy vízhez keverve is fogyasztható.
Virágzás elõtt leveleit saláták, levesek és szószok készítéséhez használjuk, felaprózva vajas kenyérre is szórhatjuk, de különbözõ húsok ízesítésére is alkalmas.
Házilag eszenciát is készíthetünk: a leveleit apróra vágjuk, egy befõttesüvegbe tesszük, amire 40 fokos alkoholt öntünk, majd két hétig meleg helyen érleljük. Ezt követõen leszűrjük, kisebb üvegcsékbe tesszük, majd naponta négyszer 15 cseppet teszünk vízbe vagy teába.
Bor: leveleit apróra vágjuk és fehérborba tesszük, majd felforraljuk, ízlés szerint mézzel ízesítjük. Apránként, naponta három alkalommal kortyolgassuk.

Tartósítása
Történhet fagyasztás útján, de összeturmixolva vagy felaprózva (olaj/olívaolaj, medvehagyma, kevés só, esetleg parmezánsajt) jól zárható üvegben, akár a következõ évig is eláll. Jellegzetesen markáns és sós íze miatt az ételek készítésekor ne használjunk sót. Köretként burgonyához, tésztafélékhez vagy rizshez is kiváló.
Kísérletek igazolták, hogy hatóanyagainak köszönhetõen semlegesíti a szabadgyököket a vérben, ezért erõs antioxidáns hatással rendelkezik. Fogyasztását szoptatós kismamáknak nem javasolják, mivel kellemetlen ízt kölcsönöz az anyatejnek.

Figyelem!
Ne tévesszük össze a gyöngyvirággal és a kikericcsel!

• A medvehagyma 20-25 cm-nél nem nõ magasabbra, és fokhagyma szaga van, ha a levelet ujjaink között összedörzsöljük, vagy a cipõnkkel megtapossuk. A másik kettõ szagtalan.
• A medvehagyma levelei ívesen visszahajlók, 3-4 cm szélesek. A gyöngyvirág levele is visszahajlik, de sokkal szélesebb (6-10 cm) szára merev, kemény.
• A medvehagyma egy időben virágzik a gyöngyvirággal. Míg a medvehagyma virágzata a szár csúcsán fejlõdik, kis, fehér, csillag alakú virágokból áll, szintén foghagyma szagú. A gyöngyvirág virágai a virágszár mentén egymás fölött nyílnak, harang alakúak és bódító mézédes illatúak. A kikerics lombozata felálló, fényes. A kikericsen tavasszal soha nincs virág!
• Az egymáshoz talán jobban hasonlító medvehagyma és õszi kikerics között alapvetõ különbség az élõhely: míg a medvehagyma erdõkben, fák alatt él, a kikericcsel kizárólag füves réteken, napos mezõkön találkozhatunk.

Ha nem tudjuk a növényt biztosan azonosítani, inkább ne gyűjtsük be!

A szöveg és a fénykép forrása: Székely Pajzs